Csak veszed a levegőt: ki-be.
Könnyűnek tűnik eleinte.
Asztalfedlap alkarod
nyomja. Most ha akarod,
felállhatsz, széked tolva
ki-sétálhatsz, mormogva
szitokszókat, magyarázva
magadnak, hogy jó. De csak ma
lesz könnyű, holnap majd
szoríthatod fogad.
Légy inkább kitartó, hosszan:
végy kezedbe ismét tollat.
Egy nagy mosoly, de szemed
sarkában gördülő csepp.
Bár mást is tehetsz, de nem
lesz hited azután sem.
